A VEAB rövid története

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 1972. szeptemberi ülésén a 48/1972. számú határozatával hozta létre a Veszprémi Akadémiai Bizottságot. Az Akadémia vezetése a Bizottságot azzal a feladattal bízta meg, hogy az MTA keretein belül szervezze meg az észak-dunántúli régió tudományos közéletét. A Bizottság ezen akadémiai határozat alapján hozta létre azt a tudományos bizottsági hálózatot, amelyet ma az MTA észak-dunántúli területi szervezetének tekinthetünk. Ez a szervezet szakbizottságokból és munkabizottságokból épül fel, a régió szakemberei ezek munkájában vesznek részt.

Az alapító elnökség tagjai a következõk voltak: elnök Belák Sándor, az MTA lev. tagja, alelnök Nemecz Ernõ, az MTA lev. tagja és tudományos titkár Kapolyi László, a mûszaki tud. doktora. Az érdemi munka 1975-ben indult meg a következõ szakbizottságokban az alábbi alapító elnökök vezetésével:

Agrártudományi szakbizottság	Láng Géza
Biológiai és orvosi szakbizottság	Salánki János
Erdészeti szakbizottság	Magyar János
Kémiai szakbizottság	László Antal
Mûszaki szakbizottság	Déri Márta
Számítástechnikai és rendszerelméleti szakbizottság	Blickle Tibor
Társadalomtudományi szakbizottság	Törtely Sándor
Településtörténeti szakbizottság	Éri István
Környezetvédelmi és tájhasznosítási koordinációs tanács	Kárpáti István

A munkabizottságok száma ekkor 18, az ezekben dolgozó tagok száma 359 fõ volt. Az elnöki feladatokat Belák Sándor 1972-tõl 1979-ig látta el, 1979-85 között Nemecz Ernõ, 1985-96 között Salánki János, 1996-2002 között Markó László, 2003-2008 között Mészáros Ernő volt a Bizottság elnöke, 2008-tól napjainkig Bíró Péter.

A területi szervezet 1975 után dinamikus fejlõdésnek indult. Az 1976-79-es akadémiai ciklusban 10 szak- és 30 munkabizottságban 510 fõ, 1980-85 között 11 szak- és 49 munkabizottságban 950 fõ, 1985-90 között 14 szak- és 73 munkabizottságban 1565 fõ, 1990-93 között 12 szak- és 74 munkabizottságban 1635 fõ, 1993-96 között 12 szak- és 73 munkabizottságban 1750 fõ vett részt a VEAB bizottsági hálózatának munkájában.

Gróf Széchenyi István portréja az elnöki tanácskozóban (Vastagh György festménye)

Mint a számokból látható, a nyolcvanas évek végére a régió azon szakembereinek többsége, akik felismerték a különbözõ tudományos bizottságok által szervezett konferenciák, megbeszélések és viták értékét és hasznát saját munkájuk szempontjából, bekapcsolódott a területi szervezet munkájába. Ezt követõen a fejlõdés már kevésbé a létszámok növekedésében, hanem inkább a szakmai élet élénkülésében és színvonalának emelkedésében nyilvánult meg. Ezt támogatni a legfontosabb feladatunk ma is.